Siófokon jártam.

Tegnap reggel, ki tudja milyen apropóból korai kelő voltam, talán az egészségem. Ilyen esetekbe szoktam is az asszonynak mondani, hogy kidobott, az ágy. A számítógépem bekapcsolása után a weblapom (http://kromek.hu) régebbi cikkeit böngészve, feltűnt egy meghívó a siófoki Jobbik szervezet szervezésében hirdetett

„A Hun hősök és a fény születése „

címmel mozgósít egy előadásra.

Dr.Obrusánszky Borbála

A Kromek.hu oldal egy hír portál, ami automatikusan szedi össze azokat a napi híreket, melyek az én ízlésemnek felelnek meg. Egy robot végzi ezt a műveletet. Van úgy, hogy téved szegény, és az ízlésvilágommal, homlok egyenest szembeáll az adott cikk. Most beletalált. Mivel a meghívó ingyenesként hirdeti, az előadást a téma is egybevág az érdeklődésemmel, ezért felkeltette a figyelmem. A rendezvényt már a szórólapon feltüntetett adatokból látom, hogy sorozatnak szánják.

A délután három órára szervezett előadás első előadás első témája  Dr. Obrusánszky Borbála: A hunok és a rovásírás címmel szerepel.

Tisztelem a hölgyet, több írását, fordítását, olvastam. Több előadását megnéztem az Interneten. Egyszóval elhatároztam, hogy megnézem a rendezvényt.

Azért, hogy ne felejtsem a nap többi eseményét a következők szerepeltek még a meghívón:

Siófok helységnévtáblájának bemutatása,

Siófok helység-névtábla

A siófoki barantások bemutatója, valamint

Dr. Cey Róbert Őstörténész kutató előadása.

Az alábbiakban pár képet szeretnék mutatni a rendezvényről, továbbá elhelyezem Dr. Obrusánszky Borbála teljes előadásának felvételét, amit a kisleány unokám készített. A hang egy kicsit, halk, de ennek két oka van az egyik egy meglehetősen magas háttérzaj a konyha irányából a másik, hogy a Dr.-nő halkan nem egy amatőr fényképezőgéphez méretezte a hangerőt. Ezek ellenére, megfelelően érthető az előadás.

A barantások

A program menetközbe módosult, előre hozták a barantások lelkes bemutatóját. Csak bíztatok minden Siófokit, csatlakozzanak.

A szabadtéri bemutató után megismerhettük a siófoki rovásírásos helységnévtáblát.

Dr. Obrusánszky Borbála előadása

A következő előadó Dr. Cey-Bert Róbert. Bocsássák meg nekem, de nem ísmertem. Miután utánanéztem a netten, meggyőződtem, hogy jól választottak a rendezők.

Cey-Bert Róbert őstörténet kutató

Itt látható egy riport az előadóval.

 Rovásírás fordító

A minap elmentem én is a Kurultáj-ra.

Már tavaly is voltam ott.

Rendkívül tetszet nagy benyomást tett rám. Felelevenedett bennem a magyarsághoz való tartozás tudata. Gyerekkorom vásári hangulatát idéző forgatag vett körül. Nem tartom magam túl öregnek, de még él bennem a ló és számosállat vásárok forgataga, a hurka, kolbász és a lacipecsenye, szaga. Érdekes egy szó ez a szag. Manapság (úgy negyven éve) azt mondják, hogy a szarnak van szaga a virágnak meg illata. Én másként tanultam annak idején. Itt a Koppány völgyében, amikor elmentünk a vásárba a Sógorom azt szokta mondani,  „Na gyerek a lónak, meg a hurkának szaga van a kurvának meg illata.” így belegondolva amikor a téma szóba került, mindig eszembe jutott, ez az intelem az elmúlt pár évben, mit ne mondjak hasznát vettem. Tudtam is válogatni, kerültem azokat a jó szagú nőket. Na, ennyi kitérő után visszatérek a Kurultájhoz. Tavaly az öreg barátommal, és a feleségemmel mentünk el. Hazafele arról beszélgettünk, hogy milyenek is vagyunk mi magyarok. A magyarokról szóló minden hazug híreszteléssel ellentétbe ezt a rendezvényt az emberi szeretet a méltóság, az összetartozás, a rend, a fegyelem hatja át, öröm volt ott lenni. Így volt ez a rendezőkkel, az árusokkal, a látogatókkal is.  Gondoltam nem árt a tavalyi érzést felfrissíteni, elmegyek az idén is. Az idei rendezvény neve „Ősök napja” volt.

Megnéztem az Interneten előtte való napokban a programot, és úgy döntöttem, hogy arra a napra tervezem a kirándulást, amikor Papp Gábor professzor tartja az előadását. A videó megosztó portálokon rendszeresen nézem az elhelyezett videóit, ha egy új számomra ismeretlen előadása kerül a látóterembe, feltétlen megnézem. Nagyon megragad az előadása, tehát a látogatásom középpontjában ez szerepelt, még akkor is, ha esetleg minden szavát előre ismertem. Nekem élmény volt Őt hallgatni.

Az előadás után, hallgattuk a Kurul dobosokat, bennem már tavaly is rendkívüli érzéseket keltettek ezek a hangok. Közbe megnéztük Lezsák úr bevonulását, aztán megéheztünk a feleségemmel, és ettünk egy sült kolbászt, majd utána bámészkodtunk, a sátrak között. Több könyvárusnál megálltam, nézegettem a könyveket, de venni nem tudtam, -mer ugye a nyugdíj nem teszi lehetővé. Pedig az árusok is mindent elengedtek volna, csak legyen vevő, de így is drága a könyv. Sajnáltam, hogy sokkal kevesebb látogató volt, mint az előző években. Tanakodtunk, mi lehet az oka. Talán a gazdasági válság?

Messziről láttuk, hogy gyülekeznek a csapatok, talán valami felvonulás féle lesz, gondoltuk megnézzük. Láttuk pár száz méterről, hogy vannak üres, egy két ember által „beült” raklap gúlák a legközelebbit találomra becéloztuk. Már nagyon elfáradtunk, nem vagyunk fiatalok. Le is ültünk volna az egyik ilyen határ szélére, de elküldtek, mondván, hogy foglalják, a családnak, jó nagy család lehet gondoltam. Mint afféle jó gyerekek hát mentünk a következő legközelebbi rakathoz ahol szintén csak két személy tartózkodott, de ez sem jött össze. Elküldtek. Na, mondtam is az asszonynak, hogy legyen is bármi, a harmadiknál leülünk. Így is lett, de mit ad isten az előző határtól utánunk jött a fővigyázó és keményen a tudtunkra adta, hogy az a hely márpedig foglalt és nem nekünk, hanem másoknak. Meg is szeppentünk. El odalógtunk, becéloztuk a legalább fél „élethosszra” levő parkolót, erőt és bátorságot merítve a tavalyi emlékekből, haza indultunk.

Visszafele jövet leelőzött bennünket egy házaspár, hallottam, ahogy azt mondja a férfi,  „látni lehet, hogy tele van spiclivel a rendezvény”. Nem tudom, én lehet, hogy láttam ilyet, de nem tudom ki az, nem ismerem meg a spiclit, de azt tudom, hogy az idén rossz szájízzel jöttem haza.

Ahogyan szavaztál

Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjak neked IGEN-t, vagy NEM-et!
Úgy nyújtsanak feléd majd segítő kezet.
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled !

Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dübörgő árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Épp olyan hű legyen hozzád feleséged!
Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg téged!
Aszerint áldják, vagy átkozzák majd neved,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Hogyha IGEN-t mondtál, az Úr legyen veled!
Hogyha NEM-et, Ő se bocsásson meg neked!
Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Mert ki elfeledi, megtagadja népét,
Aki elveszejti vérszerinti testvérét,
Nincs rongyabb annál! Mentsége nem lehet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Eképpen szólt versem Nagypéntek napjáig,
Krisztus Urunk véres, nagyáldozatáig.
De mert a keresztfán Ő is megbocsátott,
Én sem mondok népem fiaira átkot.

Ostobaság szülte rút gonosz tettedet
A végítéletkor bocsássák meg neked!
De míg e földön élsz – csak hogy el ne feledd -
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

/Kotzián Rudolf/

–>

Vörös katasztrófa!

Már többször leírtam, pár éve elküldtek nyugdíjba. Ebből a kevés pénzből csak tengődni lehet. Kénytelen az asszony dolgozni, még van egy-két éve nyugdíjig – most a választások, meg minden-, ezért sokat vagyok egyedül. Idős korom ellenére állandóan bújom az Internetet, rengeteg olyan információhoz jutok, amiről eddig nem volt tudomásom.

Ezeket a gondolatokat már több bejegyzésemben megfogalmaztam. Mivel a „szocialista korszak” gyermeke voltam, ezért teljesen más értékrendel ítélkezem, mint a mai ifjúság. De, ahogy mondani szoktam, az időm annyi mint a tenger. Habzsolom az összeesküvés elméleteket, a különféle pártok nézeteit, ideológusaik eszmefuttatásait. Néha azon veszem magam észre, hogy ez már így nem mehet tovább, a képtelennél képtelenebb gondolatok ki-ki ugrasztanak a székemből, ilyenkor kirohanok, jobb híján megfogom az ásót, és forgatom a földet. Azt hittem, a választások után, kicsit megnyugszanak a kedélyek, és letehetem az „ásót”. Nem így lett! Tényfeltárások, a „pirosszemüek” jogos vagy jogtalan üldözése, de a lényeg a kirakat. Elhibázott, vagy éppen jól megtervezett, már gyanús főhivatalnoki nyilatkozatok, intézkedések, melyek alá ássák a magyar nép és az ország tekintélyét, és a pénzünket. A „sárgaszemű” kígyó egyre „gyakrabb” (ilyen szó nincs is) erőszakos felbukkanása, hibás, káros döntések sűrű sora, hozzáértés nélküli erőfölény érvényesítése az új szakmai vezetésekben.

Nem jó jelek!

És most itt van ez a vörös katasztrófa!

Olvass tovább…

Manapság amikor megrendülni látszik a bizalom a magyar ember gondolkodásában, a Nép erejében, a Haza jövőjében, az Ősök szavaiban, a legendáink biztatásában, a túlélésre való vágy hitében, akkor erőt kell meríteni első sorban a szavainkba és mondatainkba rejtett tudás, a származásból eredő hűség, az Ősmagyar Hit és a remény forrásából. Ennek a bejegyzésnek nem célja, hogy megcáfolja azokat az idegenek által pénzelt próféciákat, amiket úton útfélen terjesztenek a magyarról, az sem törekvése, hogy szembe szálljon a magyar embert lejárató ellenségek által terjesztett szólásokkal, ezt majd máskor megteszem.

A célom ezzel a bejegyzéssel az, hogy rávilágítsak, pár tényre, ami a mai korban igen erőteljesen látható, hogy a magyar újra és újra megújul, és a kor szellemének megfelelően átformálja a világot. Ez a hatalmas tudás három pilléren nyugszik az első a Magyar nyelv, a második az emberiség nyelvünkben kódolt sorsa, és a harmadik az a megbújó újra és újra előretörő genetikai mag, ami minden más nép génjén áttörve felülkerekedik.

Ezt régóta tudjuk. Aki benne él nem kell, hogy megfogalmazza, tudja. Tudták az őseink már 1000 -2000 éve. Egyik ilyen legendánk a Székely ember nyelvén megmaradt Csaba legenda. Olvass tovább…